Scientia Kiadó – Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem

Jelen kötet néhány kiemelt időrendi példán keresztül próbál képet alkotni a mai értelem szerinti Erdély altalajkincseinek megismerés- és bányászattörténetéről a címben jelzett időpontig – tudományos igényességgel, de a közérthetőséget és olvasmányosságot is szem előtt tartva.

Egy-egy része okiratilag ismert, de földrajzilag eddig nem pontosított középkori nyersanyagbányászat helyét tisztázza, vagy felhívja a figyelmet ma is ismert lelőhelyek középkori–újkori művelésére, azok adottságait jellemezve. Végigvezeti az olvasót néhány energiahordozó nyersanyag (földgáz, szén) kalandos földtani megismeréstörténetén. Közben rávilágít olyan itteni tudománytörténeti világelsőbbségekre, mint a földgáz hasznosításának javaslata, egysejtű állatmaradványok úttörő kutatása, vagy az őslénytan eszköztárával vitás regionális rétegtani kérdések korai pontos tisztázása. De szóba kerülnek az említett nyersanyagok – vagy nem mellékesen az ásványvizek – feltárását és kitermelését segítő és/vagy fékező tudományos ismereti, gazdasági/társadalmi, vagy éppen politikatörténeti hatások is.

Az erdélyi földtantörténet kimagasló egyéniségei (többek közt: HERBICH Ferenc, HALAVÁTS Gyula vagy PÁLFY Mór) munkásságának a bemutatásával arra is fény derül, hogy kis honunk örök kiszolgáltatottsága ellenére, tudós fiai révén – néha a kort megelőzve – tudott beilleszkedni Európa vagy a Világ tudományos haladásába. Esetenként arra is sor került, hogy e tudósok földtanon túli sokoldalúságára fény vetüljön.

A kiemelt kutatók Erdélyre vonatkozó irodalmának összesítésével, valamint a csatolt hivatkozási forrásokkal könyvünk a további földtudománytörténeti kutakodásokhoz is segítséget próbál nyújtani.