Editura Scientia – Universitatea Sapientia

A kötet az átmeneti rítusok – születés, házasság, halál – egy más szempontú megközelítésére tesz kísérletet. A szerző a korábbi idők adatfeltáró szemléletével szemben nézőpont korrekciót alkalmazott. Ennek lényege, hogy következetesen azt helyezi előtérbe, hogy – társadalmi és kulturális lényként, ugyanabban az emberi közösségben – hogyan fogan meg és születik a gyermek, hogyan keres párt magának és házasodik a fiatal, hogyan készül az elmúlásra és hal meg az egyén? Szemben azzal a pozitivista szemlélettel, mely inkább abból indult ki, hogy a gyermek megszületett, a fiatal megházasodott, az arra megérett ember meghalt, és mindezeknek elsősorban társadalmi vonatkozású következményei vannak. Tehát mellőzve a hogyanokat. Ugyanakkor arra is keresi a választ, hogy a három, tulajdonképpen biológiai realitás miképpen szerveződik kultúrává, hogyan viszonyul egy emberi közösség sorsának három fordulójához, hogyan fogalmazza meg önmagát és magát az eseményt, önmagának a fordulathoz való viszonyát? Ezért az átmeneti rítusok, szokások művelődéstörténeti jelentősége nem csekély, ugyanakkor lélektanilag is fontosak, hisz minden átmenetet, sorsfordulót pszichikailag is megél és átél az egyén, valamint a hozzá tartozó közösség.