Scientia Kiadó – Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem

Marin Sorescu expresszionista ihletésű drámáiban a hős által kimondott szó egy erőteljesen szimbolikus értékű térben nyeri el igazi értelmét, mintegy összeolvad a mozgás szemiotikájával, mely Sorescunál a felemelkedés jelképévé válik. A drámai hős jel értékű, a poétikus színház energiájává alakul át. Gesztusai az ismétlés hatására rítussá válnak. A halál motívuma az, amely Marin Sorescu drámáinak mélységesen poétikus jelleget kölcsönöz. A halál távlata ott lebeg minden szereplője felett, akik a maguk módján értelmet próbálnak adni neki. A szerző újraértelmezésében a halál metaforává válik, az Abszolútum elérésének utolsó lehetősége. A "kilépés" a szerző értelmezésében felfelé törekvést jelent, a keresztrefeszítés mozzanatát idézi, amely szintén felfelé törekvésként értendő . "Elérünk valahogy a világosságig" jelenti ki Jónás. "S íme lefelé lépkedem és fölfelé csúszom," mondja a Harangozó. Irina a feje fölé emeli csecsemőjét, hogy megvédje a gyilkos tömegtől, azt kiáltva neki "Lélegezz", Ţepeş pedig fellép a harmadik karóra, miközben a következőket mondja "Az emelkedésért. Az apoteózisért" Marin Sorescu drámái a létről szóló mély filozófiai elmélkedések, nagyfokú nyugtalansággal telítve. Szövegei nyitva állnak az új értelmzők és értelmezések előtt.